Az állat elszökésének, kiszökésének, illetve az ebből eredő baleseteknek a megítélését célszerű két oldalról vizsgálni: egyrészt az állattartó, másrészt a gépjárművezető felelőssége felől.
Az állat elszökése vagy kiszökése esetén elsődlegesen az állattartó felelőssége merül fel. Az állatok védelméről és kíméletéről szóló törvény alapján az állattartó köteles gondoskodni az állat megfelelő és biztonságos elhelyezéséről, szakszerű gondozásáról, valamint szökésének megakadályozásáról. (Ávtv. 5. § (1) Az állattartó gondoskodni köteles az állat megfelelő és biztonságos elhelyezéséről, szakszerű gondozásáról, szökésének megakadályozásáról.)
Amennyiben az állat — különösen kutya — felügyelet nélkül kerül közterületre, az nemcsak állatvédelmi szempontból kifogásolható, hanem közlekedésbiztonsági és közbiztonsági kockázatot is jelenthet. Egy úttestre kiszaladó vagy közterületen kóborló állat balesetet okozhat, veszélyeztetheti a közlekedőket, illetve saját testi épsége is közvetlen veszélybe kerülhet.
Kutyák esetében szabálysértési felelősség is felmerülhet. A szabálysértési törvény 193. §-a alapján szabálysértést követ el az, aki a felügyelete alatt álló kutyát:
- a) a település belterületén felügyelet nélkül közterületre bocsátja vagy kóborolni hagyja,
- b) természeti és védett természeti területen, illetve vadászterületen — a vadászkutya és a triflakereső kutya kivételével — póráz nélkül elengedi vagy kóborolni hagyja,
- c) szájkosár és póráz nélkül közforgalmú közlekedési eszközön szállítja — a segítő kutya kivételével —,
- d) vendéglátó üzlet kivételével élelmiszer-elárusító üzletbe, közfürdő területére vagy játszótérre beengedi, illetve beviszi — a segítő kutya kivételével.
Ezért a kutya kiszökése nem pusztán „szerencsétlen esetként” kezelendő: vizsgálni kell, hogy az állattartó megtett-e minden tőle elvárható intézkedést a szökés megakadályozására, illetve hogy a kutya közterületre kerülése szabálysértési, állatvédelmi vagy kártérítési következményeket vonhat-e maga után.
Állat elütése esetén is elvárható, hogy a vezető ne hajtson tovább közömbösen, hanem a lehetőségeihez képest járjon el: álljon meg biztonságosan, ellenőrizze a helyzetet, szükség esetén értesítse a rendőrséget, a gyepmestert vagy civil állatmentő szervezetet. Ha az állat még él, különösen fontos, hogy az ellátásáról mielőbb gondoskodjanak.
Büntetőjogi szempontból az állat elütése önmagában nem feltétlenül minősül állatkínzásnak. Ilyenkor az eset összes körülményét vizsgálni kell: a baleset véletlenül következett-e be, a vezető elkerülhette volna-e azt, illetve hogyan járt el az ütközést követően.
Az állatkínzás megállapítása elsősorban akkor merülhet fel, ha az állattal szemben indokolatlan, szenvedést okozó, maradandó egészségkárosodás vagy pusztulás előidézésére alkalmas magatartás történt. Különösen súlyos megítélés alá eshet, ha a vezető a sérült, még élő állatot magára hagyja, nem kér segítséget, és nem tesz semmit az állat további szenvedésének csökkentése érdekében. Ez a magatartás már felvetheti az állatkínzás megállapítását.
A vezető felelősségének megítélésekor kiemelt jelentősége van annak, hogy a baleset után hogyan járt el. Vizsgálni kell, hogy megállt-e, próbált-e segítséget kérni, értesítette-e az illetékes szerveket vagy állatmentőket, illetve tett-e bármit annak érdekében, hogy az állat további szenvedése csökkenjen.
Amennyiben a vezető az adott helyzetben tőle elvárható módon járt el, vagyis nem hagyta magára az állatot, hanem segítséget kért és közreműködött az ellátás megszervezésében, az a büntetőjogi megítélés során fontos körülmény lehet. Ez azonban nem zárja ki, hogy az ügyet polgári jogi, kártérítési szempontból is vizsgálják.
Polgári jogi szempontból az állattartó felelőssége is felmerülhet, hiszen a Ptk. szerint aki állatot tart, az állat által másnak okozott kárért felel, kivéve, ha bizonyítja, hogy az állat tartásával kapcsolatban felróhatóság nem terheli. Ezért például ha a kiszökött állat közlekedési balesetet, gépjárműkárt vagy személyi sérülést okoz, vizsgálni kell, hogy az állattartó megtette-e a szükséges intézkedéseket a szökés megakadályozására.
Fontos azonban, hogy ezekben az ügyekben nem célszerű automatikusan, egyoldalúan felelőst kijelölni. Mérlegelni kell többek között az állat kiszökésének okát, a tartási körülményeket, a kerítés vagy kapu állapotát, az állattartó előzetes gondosságát, a vezető sebességét, figyelmességét, a látási és útviszonyokat, valamint azt is, hogy a baleset után ki hogyan járt el.
Fontos különbséget tenni az állatkínzás és az állatban okozott vagyoni kár megítélése között. Az, hogy a vezető a baleset után megáll, segítséget kér és értesíti az illetékeseket, az állatkínzás megállapítása körében jelentős körülmény lehet. Ez azonban nem jelenti azt, hogy az esetnek ne lehetne polgári jogi, illetve adott esetben büntetőjogi vagyon elleni oldala is.
A hatályos jogi szabályozás alapján az állat sajátos jogi helyzetben van: élőlény, amelynek védelmét külön állatvédelmi szabályok biztosítják, ugyanakkor a dologi jog fogalmi rendszerében vagyoni értékkel bíró dologként is értelmezhető. Ezért az állat elütése következtében bekövetkező sérülés vagy pusztulás kárként is értékelhető, amely rongálási, illetve kártérítési kérdéseket vethet fel.
