Elkötelezett jogi szakemberek az állatvédelmi ügyekért

Segítünk eligazodni az állatvédelmi jogi ügyekben.

A KOPO Csapat jogi szaktudással, megbízható iránymutatással és érthető megoldási javaslatokkal segít eligazodni az állatvédelmi ügyekben.

Jogi segítség állatvédelmi ügyekben – érthetően, elérhetően, szakmai alapon

Az első megkereséstől kezdve szakmai alapú, az adott ügyhöz igazodó jogi iránymutatást nyújtunk. Célunk, hogy az állatvédelmi ügyekben érintettek érthető tájékoztatást, gyakorlati megoldási javaslatokat és megfelelő jogi kapaszkodókat kapjanak a továbblépéshez.

Akik már bizalommal fordultak hozzánk
Ismerje meg a KOPO Csapatot

Ismerje meg szakmai csapatunkat

Több száz megkeresés tapasztalatával segítünk eligazodni az állatvédelmi jogi ügyekben.
dr. Pozsgai Eszter
dr. Farkas Adrienn
dr. Gaál Zsuzsanna
dr. Bodor Katalin
dr. Rendes Attila
dr. Korom Ildikó

Munkánk számokban

A KOPO Csapat a bizalmat és a szakértelmet képviseli, amelyet az állatvédelemi jogi ügyekben szerzett tapasztalat határozza meg.

0%

Akik újra bizalommal fordulnak hozzánk

0+

Akiknek jogi iránymutatást nyújtottunk

0

Éve

0+

Segített ügyek

0

Lezárt jogsegély megkeresések

0

Visszajelzések
Állatvédelmi jogi kérdése van? Segítünk eligazodni.

Gyakran ismételt kérdések

Azért dolgozunk, hogy az állatvédelmi jogi kérdésekben érintettek érthető válaszokat, szakmai alapú tájékoztatást és az adott helyzethez igazodó jogi iránymutatást kapjanak.

Feltöltés alatt.

A láncon tartás (vagyis az állat tartós kikötése) szigorúan szabályozott Magyarországon, és csak bizonyos feltételekkel megengedett.

Jogszabályi alap
A láncon tartás szabályait a következő rendelet tartalmazza:
41/2010. (II. 26.) Korm. rendelet az állatvédelmi törvény végrehajtásáról

(Ez a 1998. évi XXVIII. törvény, az állatvédelmi törvény végrehajtási rendelete.)

Főszabály – Tilos az állandó láncon tartás
A jogszabály kimondja, hogy:

Patás állatot állandó jelleggel, ebet tartósan kikötve tartani tilos.

Ez azt jelenti, hogy a kutyát nem lehet egész nap, folyamatosan láncon tartani.
A kikötés csak ideiglenesen, felügyelet mellett, meghatározott feltételekkel engedélyezett.

A kikötés megengedett esetei
Kutyát csak akkor lehet kikötni, ha:

az állaton végzett ápolás, illetve gyógykezelés céljából, annak idejére,
az állat veszélyes viselkedése miatt, a veszélyeztetés idejére,
közlekedésbiztonsági, az állat testi épsége és a járműforgalom zavartalan működése érdekében, vagy
állatról emberre terjedő betegség megelőzése esetén, a betegség idejére.
Alapfeltételek átmeneti kikötés esetére:

a kikötés nem okoz sérülést, fájdalmat, szenvedést,
a kutya szabadon tud mozogni, lefeküdni, felállni,
folyamatosan elérhető számára ivóvíz, árnyék és időjárás elleni menedék.

A lánc követelményei
A láncnak:

nem szabad fojtania vagy sértenie az állatot,
kistestű ebnél 5 méternél, közepes testű ebnél 7 méternél, nagytestű ebnél 9 méternél, futólánc esetén a feszített és a futó részek hosszának összege 8 méternél, a futó rész hossza 3 méternél rövidebb nem lehet.
nem tekeredhet össze, nem akadályozhatja az állat szabad mozgását,
forgókarikával kell ellátni mindkét végén (nyakörv és rögzítési pont felől is).
A nyakörv nem lehet drótból, fémből, szöges vagy fojtó típusú.

Súlyos szabálysértés
Ha a kikötés:

tartós,
fájdalmat, sérülést, szenvedést okoz,
vagy az állat nem jut élelemhez, vízhez, védelemhez,
akkor ez állatkínzásnak minősülhet (Btk. 244. §), és büntetőeljárás indulhat.

Mit tehetsz?

Bejelentést tenni a helyi polgármesteri hivatalban a jegyzőnek, mint elsőfokú állatvédelmi hatóságnak, vagy a járási hivatalnak és/vagy állatvédő szervezetnek,
Ha azonnali veszélyt látsz az állatra, hívd a 112-t vagy a helyi állatvédelmi hatóságot.

Jogszabályi alap

41/2010. (II. 26.) Korm. rendelet a kedvtelésből tartott állatok tartásáról és forgalmazásáról
14. § (12)Patás állatot állandó jelleggel, ebet tartósan kikötve tartani tilos.

14/A. § (1) Az eb nem tartós, átmeneti kikötése az alábbi feltétel esetén megengedett:

a) az állaton végzett ápolás, illetve gyógykezelés céljából, annak idejére,

b) az állat veszélyes viselkedése miatt, a veszélyeztetés idejére,

c) közlekedésbiztonsági, az állat testi épsége és a járműforgalom zavartalan működése érdekében, vagy

d) állatról emberre terjedő betegség megelőzése esetén, a betegség idejére.

(2) Eb esetében az (1) bekezdés szerinti átmeneti megkötésnél használt eszköz hossza

a) kistestű ebnél 5 méternél,

b) közepes testű ebnél 7 méternél,

c) nagytestű ebnél 9 méternél,

d) futólánc esetén a feszített és a futó részek hosszának összege 8 méternél, a futó rész hossza 3 méternél rövidebb nem lehet.

(3) A (2) bekezdés szerinti, átmeneti megkötéshez alkalmazott nyakörvnek forgóval ellátottnak kell lennie, és az az eb életfunkciót, táplálkozását nem nehezítheti el, az az állat számára fájdalmat nem okozhat.

(4) Lóféle esetében az istállón kívüli kikötés időtartama alkalmanként nem haladhatja meg a 60 percet.

Állatok esetében a jog nem ismer olyan elhelyezési vagy felügyeleti jogintézményt, mint amely a gyermekek esetében egy párkapcsolat megszűnése után felmerülhet. Az állat jogi szempontból nem „gyermekelhelyezési” kérdés, hanem elsősorban tulajdonjogi kérdés.

Ha az állat a felek közös tulajdonában állt, akkor a feleknek meg kell egyezniük a közös tulajdon megszüntetéséről, illetve az állat további sorsáról. Egyezség hiányában a kérdésben bíróság dönthet. A gyakorlatban ilyen esetekben jellemző megoldás lehet, hogy az egyik fél magához veszi az állatot, és a másik fél tulajdoni hányadát megváltja.

Amennyiben az állat az egyik fél külön tulajdona, úgy a tulajdonos jogosult az állatot magával vinni, feltéve, hogy tulajdonjogát megfelelően igazolni tudja.

A tulajdonjog bizonyítása okiratokkal történhet. Ilyen lehet például:

  • adásvételi szerződés,
  • ajándékozási szerződés,
  • örökbefogadási szerződés,
  • lemondó nyilatkozat,
  • végrendelet,
  • hagyatéki határozat,
  • vagy más, a tulajdonszerzést igazoló dokumentum.

Fontos, hogy az állat tényleges gondozása, a mikrochip-regisztráció vagy az állatorvosi költségek viselése önmagában nem minden esetben döntő bizonyíték a tulajdonjogra, de az ügy körülményeinek tisztázásában jelentősége lehet.

Ha az állat olyan személyhez tartozik, akit kórházba szállítottak, vagy akivel szemben rendőri intézkedés történt, indokolt a befogás helye szerint illetékes jegyző bevonása is. A 30/2011. (IX. 22.) BM rendelet, vagyis a rendőrség szolgálati szabályzata alapján, ha a személyt a lakásából szállítják el, és ott állatok maradnak hátra, a rendőrnek intézkednie kell. A rendelet szerint a növények, haszon- és díszállatok gondozásáról a helyi önkormányzat jegyzője útján kell gondoskodni.
Ha a rendőrség olyan állatot ad át a gyepmesteri telepnek, amelynek állattartója rendőri intézkedés miatt nem tud az állatról gondoskodni, célszerű az ügyet haladéktalanul jelezni az illetékes jegyző felé. Ugyanez javasolt akkor is, ha az állattartó kórházi ellátás miatt akadályoztatott, és nincs olyan hozzátartozó vagy megbízott személy, aki az állatot át tudná venni. Amennyiben az állattartó ezeket a feltételeket nem tudja biztosítani, az állatvédelmi hatóság az Ávtv. 45/B. § alapján intézkedhet az állat megfelelő helyre történő szállításáról, elhelyezéséről, valamint a várható tartási költségek tulajdonos általi megelőlegezéséről. Ha az állattartó a jogszerű tartási feltételeket később sem biztosítja, az állatvédelmi hatóság az állat elkobzásáról és végleges elhelyezéséről is dönthet.

A költségek rendezése szempontjából különösen lényeges, hogy a 785/2021. Korm. rendelet a befogással és elhelyezéssel kapcsolatos költségek megtérítését a tulajdonoshoz köti. A gyepmesteri telepnek minden esetben törekednie kell annak tisztázására, hogy ki az állat tulajdonosa, mivel a felmerült költségek jogszerű érvényesítése elsősorban vele szemben merülhet fel.

 
A téves jogértelmezéseket elkerülendően szükséges tisztázni az alábbiakat:
Az általános közigazgatási rendtartásról szóló 2016. évi CL. törvény (a továbbiakban: Ákr.) 80. §-a kimondja, hogy a hatóság döntése határozat vagy végzés lehet. E jogszabályhely rögzíti továbbá, hogy a hatóság az ügy érdemében határozatot hoz, az eljárás során hozott egyéb döntések pedig végzések.
Az Ákr. 46. §-ában tételesen felsorolja azon eseteket, amikor a hatóságnak egyrészt kötelező visszautasítania, másrészt mérlegelési jogkörben hozott döntése alapján visszautasíthatja a hozzá beérkezett kérelmet. Ahogyan azt az Ákr. Kommentárja is rögzíti, az előterjesztett kérelemmel a hatóságnak eljárási kötelezettsége keletkezik, meghatározott eljárási akadályok fennállása esetén (ezeket tartalmazza az Ákr. 46. §-a) azonban a kérelemről érdemi döntés (tehát határozat) nem hozható.
Téves tehát azon jogértelmezés, hogy a hatóság a kérelem visszautasításáról határozat formájában hozna döntést.
Határozatot – ahogyan arra fentebb is utaltunk – az ügy érdemében hoz a hatóság; ebben már megállapíthatja adott esetben a jogsértés hiányát, azonban ez az esetkör semmiképp sem keverendő össze a kérelem visszautasításával.
A bírói joggyakorlat is a fentieket támasztja alá. A Veszprémi Törvényszék K.700410/2021/17. számú határozatában ugyanis megállapította, hogy abban az esetben, ha a hatóság eljárása során (ami természetszerűen azt jelenti, hogy a kérelem nem került visszautasításra, hiszen hatósági eljárás került lefolytatásra) azt állapította meg, hogy jogsértés nem került feltárásra, akkor arról érdemi döntést (vagyis határozatot) szükséges hoznia. A hivatkozott bírósági ítélet azonban közelről sem jelenti azt, hogy a kérelemnek egy eljárási akadály miatti visszautasításáról határozatban kellene döntenie a hatóságnak, „csupán” annyit mond ki, hogy ha már a jogsértés megállapítására nem kerül sor a lefolytatott (tehát vissza nem utasított) hatósági eljárásban, úgy arról érdemben szükséges dönteni.